A Vietnámi háború

A viatnámi háborúról sok film és játék készült pl.: Rising Storm 2 Vietnam, Forest Gump, Jó reggelt Vietnám és a Rambó 2. Ezeknek a filmeknek illetve játékoknak a célja hogy minél jobban átnyújtsák a Vietnámi Háború fillingjét.

Észak-Vietnámnak voltak követelései, miszerint minden külföldi katona hagyja el Vietnám területét, szűnjön meg az ország kettéosztottsága, tartsanak választásokat. Az amerikai vezetés már 1968-ban eldöntötte, hogy kivonul a térségből, de mindezt a lehető legkisebb presztízsveszteséggel szerette volna elérni. Végül az amerikai és az észak vietnámi küldöttség (dél-vietnámi küldöttség nélkül) 1972-ben megállapodott. A békeszerződés után 1973-ban az Egyesült Államok kivonult az országból. A támogatás nélkül maradt Dél-Vietnám ereje megtört, az északiak a békeszerződést megszegve 1975-ben lerohanták Dél-Vietnámot és elfoglalták a déli fővárost, Saigont. A két ország 1976-ban Vietnámi Szocialista Köztársaság néven hivatalosan is egyesült. A Vietnámi zászló:

Az 1970-es évek elejére az Egyesült Államok vezetői már belátták, hogy a vietnami háborút nem tudják megnyerni. 1971-ben Párizsban titkos tárgyalásokat kezdtek a háború befejezéséről Észak-Vietnam képviselőivel. Nem sokkal az 1972. évi amerikai elnökválasztások előtt, 1972. október 8-án Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadója előzetes megállapodásra jutott az Észak-Vietnamot képviselő Le Duc Tho különleges megbízottal a háború befejezéséről. A béke szerint nem támadhatja meg egymást a két Vietnám, és az összes külföldi katonának 60 napon belül el kell hagyni a területet. 1975-ben Észak-Vietnám elfoglalta a déli fővárost, és egyesítette a két államot.

Egyes amerikaiak már a szárazföldi háború kezdetét megelőzően tiltakoztak az Egyesült Államok egyre szélesedő délkelet-ázsiai beavatkozása ellen, bár 1965 előtt inkább csak a liberális és békepárti csoportok emeltek szót ez ügyben. Ezt követően viszont egyre többen kapcsolódtak be a békemozgalom tevékenységébe. A korai demonstrációk, bár tekintélyes létszámú tiltakozót mozgósítottak, nem befolyásolták a többség véleményét: 1965 áprilisában 25 ezer fős tömeg jelent meg a Diákok a Demokratikus Társadalomért nevű szervezet hívására Washingtonban. Az egyik legjellegzetesebb tiltakozási forma a sorozókártya nyilvános elégetése volt. Erre többek között 1965. május 5-én került sor, mikor a berkeley-i egyetem aktivistái a helyi sorozóiroda elé vonultak, ahol 40 diák égette el nyilvánosan saját kártyáját. Durván 570 ezer amerikai fiatalember húzta ki magát ilyen vagy olyan módon a sorozás alól és több mint 15 ezret mentettek fel vagy nyilvánítottak katonai szolgálatra alkalmatlannak a vietnami ...

Míg Kína és a Szovjetunió a kommunista Észak-Vietnámot, addig az USA Dél-Vietnámot támogatta. Ők a kommunizmus terjesztését próbálták megakadályozni a térség frissen függetlenné vált országaiban. Kezdetben az amerikai katonai tanácsadók által kiképzett Dél-Vietnámi hadsereg csapatai próbálták felszámolni délen az esőredőkben és a kiterjedt földalatti alagútrendszerekben bujkáló és a vidéki falvakat uraló ellenállók és gerillák csapatait. Az amerikai politika és hadvezetés az 1960-as évek közepén úgy döntött, hogy a tanácsadók és a kiképzők mellé harcoló amerikai katonákat is küld a térségbe. Az USA próbálta elérni Dél-Vietnám függetlenségét, de az északi kommunista állam nem volt hajlandó engedni a követeléséből.

Az amerikai katonák, a dél-vietnámi kormány és a nyugati sajtó általában Vietkong „Viet Cong” (vietkong), illetve az amerikai katonák soraiban „Charlie”, „VC” vagy „Victor Charlie” néven hivatkozott rájuk, amely a Việt Nam Cộng Sản, azaz „vietnámi kommunista” kifejezésből ered. A vietkong, más néven Nemzeti Front Dél-Vietnám Felszabadításáért nevű szervezet a legfontosabb ellenálló szervezet volt, amely a vietnámi háború idején az Egyesült Államok által támogatott Vietnámi Köztársaság ellen harcolt.

A Vietnámi Köztársaság vagy Dél-Vietnám az az állam, mely az 1950-es évektől 1975-ig irányította Vietnám déli részét.A Dél-Vietnám és az Észak-Vietnám kifejezések, a Genfi Konferencia után váltak az országok gyakori megnevezéseivé. Ezen a konferencián osztották fel Vietnámot a 17. szélességi kör mentén kommunista és nem-kommunista területekre. A második háború után Ho Si Minh vezetésével a Vietkong Hanoiban kikiáltotta Vietnám függetlenségét. A nem kommunista vietnámi politikusok Bao Dai volt császár vezetésével Saigonban megalakították saját kormányukat. Két Vietnám alakult ki. A vietnámi háború 1959-ben a Vietkong fegyveres erők felkelésével vette kezdetét. A felkelőket az észak-vietnámi hadsereg támogatta. A Párizsban 1973-ban megkötött békeszerződés ellenére a harcok egészen addig folytatódtak, míg Észak-Vietnám 1975 áprilisában el nem foglalta Saigont. A Vietnámi Köztársaságnak piacgazdasága volt, szemben a szocialista Vietnámmal. A Dél-Vietnámi zászló:

A Vietnámi Demokratikus Köztársaság (VDK) vagy közismertebb formában Észak-Vietnám az a szocialista állam, amely 1945-ben jött létre Ho Si Minh vezetésével a mai Vietnám északi részén Hanoi fővárossal. A vietnámi háború eredményeként 1976-ban egyesült a Vietnámi Köztársasággal (Dél-Vietnám) és így létrejött az egységes Vietnám. A kommunista berendezkedésű állam gazdasága a tervgazdaság alapján működött, erősen cenzúrázták a sajtót, pártokat nem hozhattak létre a polgárok, mivel egypárt rendszer volt. Vietnám címere:

A francia hadsereg 1954. május 7-én Dien Bien Phu alatt döntő vereséget szenvedett. 1954. június 22-én megbukott a francia kormány és a háborút ellenző Pierre Mendès-France került hatalomra. Az 1954. július 21-én Franciaország és a Vietnámi Demokratikus Köztársaság (Észak-Vietnám) által aláírt genfi tűzszüneti egyezményben a franciák elismerték Vietnám függetlenségét.

A vietnami háború (1955-1975) alapvetően az első indokínai háború folytatásának tekinthető. Ezt a háborút a gyarmatosító Franciaország vívta Indokína visszaszerzéséért a Ho Si Minh vezette, Vietkong nevű függetlenségi mozgalom csapatai ellen. Míg a Vietkong a kommunista országok támogatását élvezte, addig a franciák az Egyesült Államoktól pénzügyi segítséget, illetve hadi felszerelést kaptak. A Vietkong egyik katonája: